Hamarosan kidolgozunk egy egész városrészt érintő turisztikai hasznosítási tervet, mely a Tájházra (Tabán 24), a Hortobágyi Nemzeti Park irodájára (Tabán 50) illetve a "Tabán 10"-re alapozva "skanzenszerűen" fogja bemutatni a Tabán küzdelmes múltját. A későbbiekben akár újra felépíthetjük a 10 éve sajnálatos módon lebontott népi műemléket, a Tabán 7-est is. Egykori telkén ugyanis jelenleg nem áll semmi, gyönyörű oromzata pedig szerencsésen fennmaradt a Damjanich Múzeum raktárában. Az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabb Tabán-hasznosítási terveket.
Nagy István terve a Tabán megújítására (1980)
Hazánk II. világháború utáni újjáépítésének jelentős részét képezte az elpusztult lakásállomány újrateremtése. Az 50-es 60-as években lezajlott urbanizációs folyamat nagy tömegek városba való áramlását idézte elő, így a lakások iránti igény teljes mértékben városainkban jelentkezett. Az egyre korszerűbb építéstechnológiák alkalmazása a tömeges lakásépítés igényeit tudta követni, illetve részben kielégíteni. A házgyárak által készített, nagypaneles építési móddal termelt lakásállomány általában a városok peremkerületein létesült lakótelepeken épült fel a 15 éves lakásfejlesztési koncepció keretében. Ám a-mai mércével mérve főleg mennyiségi igényeket kielégíteni tudó,- keletkező lakásstruktúra ellentmondásokat hordozott magában, és egyre nagyobb erővel jelentkezett a hagyományos városrészekben való éles, a kertes családi házas, embercentrikus környezet iránti igény, amit a "lakásgyártás" nem tudott kielégíteni. A 70-es évek második felében szerte az országban már jó példák sora bizonyította, hogyan lehet régi városrészeket korszerűsíteni, rehabilitációk, rekonstrukciók keretein belül a hagyományok, a helyi jellegzetességek, sajátosságok megóvása mellett.
Múlt:
Szolnok város településszerkezetének két jelentős, s legrégebbi történelmi múltra visszatekintő területe a hajdani vár területe és a Tabán. A vár területe, mely igen kedvező földrajzi adottságokkal rendelkezett egykoron, a Tisza-Zagyva torkolat szegletében található. Mesterséges beavatkozás révén /várárok építése, jelenlegi Zagyva-meder/ még inkább nőtt helyének jelentősége, főleg ha még azt is hozzávesszük, hogy e terület közvetlen közelében igen kedvező átkelési lehetőség kínálkozott a Tiszán. Mint minden vár falain kívül-szerte hazánkban-külső város települt, mely Szolnokon a várárkon túli településrész, a Tabán volt. E két településrész városunk történeti magja, jelenleg a Zagyva torkolatának jobb-és baloldalán terül el. A XVII. században, a török kiűzése után a várod területi növekedése nyugati irányba indult meg, ami lényegében napjainkig tartott. Ez azt jelentette, hogy a város központja nem a két említett terület volt, hanem hozzá kapcsolódó, de tőle nyugatra eső-a kereskedelmi út mentén elterülő-városrészen alakult ki. Itt épültek a kor középületei, a vásártér, ami akkor /de még sokáig utána is/ a város központját jelentette. Ez a folyamat a 60-as évek városépítési koncepciója alapján még inkább eltorlódott e területekről nyugati irányba, hisz újabb összvárosi igények és a fejlődés akkori lehetőségei új városközpont megépítését kívánták.
A vár térsége a század elejétől számítva megújulások folyamatán ment keresztül, lényeges városi intézmények adva helyet. De a Tabán megmaradt az időktől kímélt, maga háborítatlanságában. Fennmaradását csak az ott élő városi lakosság kezenyomán épült- a már lakhatatlanná vált régi épület helyébe épített-új házak biztosították, de a folyamat egyben a városszerkezet konzerválódását is jelentette. A hagyományos városszerkezetet felfaló építéstechnológiai-orientált városrekonstrukció időben kifulladt, mielőtt a Tabánhoz ért volna. Az akkori igen nagy jelentőségű "szanálási arány" is kedvezőtlen képet mutatott volna, ha e terület a tőle északra lévők sorsára jut, sűrű beépítettsége folytán. Így hát megmaradtak a középkori városszerkezetet őrző út-utca-tér formációk a maguk léptékrendjében, az épületek, kapuk, kerítések harmóniái, a jellegzetes alföldi városi növényzet világával, melyek együttes mivolta a ma embere számára igen nagy értéket képvisel.
Jelen:
A Tabán átépítése 1982 óta folyik. Ezért a már jelenlegi állapotot is a múlthoz lehetne sorolni, ám úgy érzem, a jelen részletes rendezési terv elkészültétől számít, mely kimondta egyszer s mindenkorra, hogy e városrész Szolnok múltjának kitörölhetetlen része, és nem elpusztítani, hanem megtartani kell, bevetve a városátépítések adta lehetőségek széles skálájának e területre legalkalmasabb eszközét.
A Tabán megsemmisülésének vagy megújhodásának problémája egy nagy nyomású vízvezeték megépítése kapcsán került újra a realitások homlokterébe. Az építészek és városrendezők érvelése folytán kerülte ki e vezeték a településrészt, ami azután felvetette akkor immáron az átépítés mindenképpeni szükségességét. A területre 1979-1980-ban készült részletes rendezési terv. Jelenleg is ennek az alapkoncepciónak a figyelembevételével folyik /napjainkban éppen szünetel/ az átépítés.
A kiindulási helyzet:
A tervkészítéskor a mintegy 1,5 hektárnyi területet a Zagyva gátja és a városszerkezet úthálózatának korszerűsítése alkalmával a területen átnyitott városi forgalmi út határolta. Ez utóbbi egyben mintegy le is vágta a város többi részéről a Tabánt, s így még inkább körülhatárolható volt a rekonstrukció alá vont terület. Akkor ott 56 ház állt, ezek állapota túlnyomórészt avult. Egyetlen épülete a műemléki jegyzéskben is szerepelt: a Tabán 7.
Közmű a területen mindösszesen a két közkifolyóhoz vezető ivóvízvezeték és a faoszlopon vezetett elektromos légkábel volt. Utcái burkolatlanok, szemétszállítás a területen nincs. A város a területet a "szociális követelményeknek meg nem felelő telep"-ek közé sorolta. Ezzel együtt a városrész magában hordozta az építészeti, várostörténeti értékeit és az Országos Műemléki Felügyelőséggel egyetértésben lépések történtek a városszerkezet megőrzésére és megújítására, melyet több rendezési javaslat tükrözött. Ezeknek azonban az volt a hiányossága, hogy a megvalósíthatóság anyagi feltételeit elhanyagolt tényezőként kezelték, így csak terv maradt mind.
Az 1980-ban megkezdett terv, melyet az akkor SZOLNOKTERV-nál dolgozó tervezői kollektíva /Nagy István, Pár Nándor, Nagy György, Dusa István, Deák László/ készített, vezérelvként U.I.A. mexikói kongresszusának egyik dokumentumában, a "Machu-Picchu Kartá"-ban megfogalmazottakat tette magáévá:
"A város karaktere és önmagával való azonossága, az anyagi szerkezet és a szociológiai jellemzők eredménye. Következésképp nemcsak a város történeti emlékeit és helyeit szükséges védeni és fenntartani, hanem őrizni kell általánosságban a kulturális örökségeket is. Óvni kell mindazokat az alapvető fontosságú értékeket, amelyek meghatározóak úgy a közösség, mint a nemzet karakterének szempontjából."
Tervezett állapot:
A terület átépítésének alapkoncepciója: a várostörténeti szempontból értékes szerkezet megmentése. Ez úgy volt elérhető, hogy a szabálytalan telekosztást és útvonalvezetést meghagyva az egyes lakóépületek folyamatosan átépülnek saját telkeiken. Telekkorrekciót csak indolokt esetben végeztünk. Ezt a területre épült házak beépítési terve határozta meg. Az ilyen módon megtartott, de átépült belső mag földszintes beépítésű maradt. Ezt egy magasabb beépítésű, zársorú karéj ölelte körbe/ami már nem kívánt Tabán lenni/, keretet adva a kicsiny lakótömbök köré és egyben átmenetet képezve a kapcsolódó városrész beépítéséhez. A Tabán utcái térburkolatot kaptak a kizárólagos gyalogos közlekedés számára. Ezek a szűk sétáló utcák át-át szövik e kis városrészt, kapcsolatot tartva egyúttal a Tabán egyetlen feltáró útjával és a Zagyvaparti sétánnyal. A területen belül 12 épületet eredeti formában, felújítva javasoltunk meghagyni közfunkcióra szánva, melyek igen jellegzetes elemei voltak a városrésznek.
Tartalmi részét tekintve az átépülő lakások mellett a lehető legtöbb intézmény kialakítását kívántuk előirányozni, amelyek vendéglátási, kereskedelmi, idegenforgalmi, esetleg Szolnok és környéke ősi mesterségeit bemutató funkciót jelentettek volna. Sajnos e tartalmi megvalósítás elősegítése már meghaladja a városrendezés, várostervezés lehetőségét. Megvalósítása a mindenkori városvezetés feladata. Az átépítések el is indultak 1982-ben az akkori Városi Tanács koordinálásában. Két egymást viszonylag gyorsan követő építési ciklus alatt 40-nél is több lakás épült ezidáig, de mindössze csak három intézmény. Az építési folyamat napjainkra megállt, jólehet az első építési ütemekben már a terület teljes előközművesítésének mintegy 90 %-a is elkészült. Szomorú a helyzet a tekintetben, hogy az előirányzott eredetiben megtartásra javasolt épületek közül ma már mindössze csak négy áll. A 12-ből kettő teljes rekonstrukcióval újra épült.
Jövő:
A Tabán jövője csak egy lehet. Az eredeti elképzelések, tervek alapján a terület rekonstrukciójának befejezése, hiszen nem nagy területről van szó Szolnok városának egészéhez viszonyítva. Ellenkező esetben bármi más elképzelés az előzőekben vázolt várostörténeti értéket hagyja egyszer s mindenkorra veszni. Az előközművesített, önkormányzati tulajdont képező területek vállalkozókat várnak, s a néhány magántulajdonban lévő telek, melyen még avult ház áll, átépítésre vár. Az önkormányzatnak meg kellene keresni a módját, hogy a még meglévő négy épület valóban meg tudjon eredetiben maradni, megfelelő új funkciót kapva, s gazdagítva ezzel az egész együttes értékét. A tervezők a rekonstrukció befejezésében és az eredeti tartalmi megvalósulásban is reménykednek, mert mást nem tehetnek. Számukra ez a jövő. És ha egy összvárosi összefogással, a közösségi és egyéni érdekeket összeegyeztetve a Tabán rekonstrukciója befejeződik, biztosak vagyunk abban, hogy a város e részével, s miután ez a város szerves része, így az egész várossal jót tettünk, és Szolnok a Tabánban megóvta "mindazokat az alapvető fontosságú értékeket, amelyek meghatározóak úgy a közösség, mint a nemzet karakter szempontjából.
Álmosdi Árpád építész terve a "Tabán 7" vendégházként történő hasznosításáról (1999)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése